Veres Levente verse-2-(2012 december 2)
Vallomás
Holdfényes
éjszakában rád gondolok,
Ablakomba a
fényes csillagokat csodálom.
Szemem könnybe
fut, egy világnak csalódást okozok,
Mit tehetnék?
érzékeny a szívem, és én ezért imádom.
A gondolatok
elmélyednek bennem,
A múlt emlékeit
tárja elémbe.
Emlékek, mely
boldogítják szívem,
De viszont
csalódás is egyben.
Könnycseppek a
szememben,
Mely
tajtékozik, mint a hullám a tengerben.
Könnyek, mely
érted hullnak,
Mint egy patak,
úgy zuhannak.
Könnyek, amik
hulltak,
Kis tavakat
alkotnak.
Melynek
felszíne csendes és tiszta,
Melyet csak a
könnycsepp bolygatta.
Szívem heves
dobbanása töri meg a csendet,
Újból az élő világba
lelkem ébredett.
A lelkem
tiszta, mint a reggeli harmat,
Mely szomorú,
lankadt, és hiányolja virágszálamat.
Veres Levente verse-1-(2012 november 17)
Elveszett szerelem
Apad bennem a jó,
Mint a háborgó folyó.
Mely töri, zúzza, ami útját ellenállja,
Haragja megszilárdult partot ontja.
Tébolyult szívem a helyes utat kutatja,
Elveszett az árva, nincsen párja.
Mit tehetnék, elvesztem a végtelenbe,
Mint egy gyöngyszem, végtelen mély tengerbe.
Ha rád gondolok, elszomorodom,
De lelkem mélyén tudom, te voltál a boldogságom.
Véget ért a nagy álom,
De egy életen keresztül a folytatásra vágyom.
Könnyek, melyek érted hulltak,
Lelkemben mély sebeket hagytak.
Nem gyógyítja már senki és semmi,
Egyedül Bóbitámra vágyódik.
Hosszú, rögös út áll előttem,
Melynek titkait nem is sejthetem.
De annyit tudok, szívemben él emléked,
Mert én soha nem feledlek el téged.