Gyergyói Székely Rádió - Robert regenye(1-7 resz)
Gyergyói Székely Rádió
:)
Photobucket
Honlap-menü
Facebook
Latogatok
Flag Counter
Nevnap
Névnap és dátum script
Esemenynaptar

                      

                                              István és Emőke (….) 

                                   ->íródott: 2010 június 10-15 között

                                                                        1. Rész 
 Egy derűs napra ébredtem. Nagyon meleg van. Tartok a könyvtár fele. Kint van a hercegem a házuk előtt. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a zöld kocsiját lecserélte egy feketére. Sétál a kocsija körül. Vizsgálja. Egyszer csak beül a kocsiba. Ahogy közeledek a könyvtárhoz hallom, hogy nagyon hangosan szól a zene, és észreveszem, hogy a kocsiból szól. A szokás szerint az a fekete nadrágom volt rajtam, amibe nagyon jó a fenekem és felül egy jó módos dekoltásos top volt. Nagyon siettem a könyvtárba. Be is mentem a kapun, be az ajtón is. Hamar elintéztem a dolgom és siettem kifele. Úgy akartam, hogy ne vegyen észre, de mégiscsak észrevett és rám szólt: 
-Emőke drága gyere csak ide! 
 Úgy tettem, ahogy mondta, odamentem a kocsihoz. Megdicsértem a kocsiját és akartam is már menni. Egyszer csak rám szólt: 
-Hova sietsz? Ülj be ide mellém! 
Beültem, hogy nehogy megsértsem, láttam az arcán, hogy nagyon boldog volt. Hirtelen megnyomott egy gombot a kocsiban. Erre én nagyon megijedtem. Ki akartam szállni. De nem tudtam, az ajtók le voltak zárva. Előre azt gondoltam, hogy csak szórakozik, mert az igazat megvallva nagyon mosolygott. 
-István, István engedj ki! 
Erre nem reagált. Többször is elmondtam, de semmit se tett. Nagyon, de nagyon megijedtem. Azon veszem észre magam, hogy nagyon matat bent a kocsiban. Az üléseket eresztette hátra. A zenét felhangosította. Hirtelen meg a pólóját is levette. Erre én ijedten mondtam: 
-István, István szépen kérlek, engedj ki, mert meg valaki meglát engem a családomból, errefele szoktak sétálni, és ha meglátnak, akkor engem fel fognak akasztani. Szépen kérlek! 
-Te nekem itt maradsz, senki se fog meglátni, elintézem azt is. 
 -Mit fogsz tenni? Úgy félek! István szépen kérlek, engedj ki! 
 -Nem engedlek ki! Lesötétítettem a kocsit, kintről nem fog látni senki semmit! 
Megnyomott még egy gombot és a kocsi ablakai sötétek lettek. Lámpát gyújtott. Feltett egy szerelmes dalt, ami nekem is tetszett. Ez a dal elcsavarta a fejem. Teljesen kikapcsolódtam. Azt mondta: 
-Vedd le a nadrágod és azt a divatos toppot, hogy láthassalak közelebbről! 
-Persze drágám, neked mindent megteszek! 
Szép lassan és cselesen le is vettem. Ő is levette. Nagyon beindult rám, és én is rá. Olyan jól éreztem magam. Pucérra vetkőztünk az ő kérésére. Először kezdtük az egészet egy csókolózással, ami hosszú ideig tartott, és utána jött a durvább része, a szex. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta. Élveztük. A zene lassan a vége fele közeledett. Amikor lejárt akkor tértem magamhoz. Nagyon megijedtem. Észrevettem, hogy pucéron vagyok, hozzáfordulok: 
-Mit tettél velem István? 
-Én az ég világán semmit, azt tettem, amit te is akartál. 
-Biztos elvette a fejemet a zene, ez a kedvencem. 
-Nekem is. 
-De István, most felöltözök, és kérlek, engedj ki a kocsiból. Mennem kell. Rendben? 
-Jó kiengedlek, de ígérd meg, hogy meg találkozunk és lesz meg ilyen alkalmunk. Nagyon élveztem. 
-Jó, meg lesz ilyen alkalom, megígérem! 
-Rendben, vigyázz magadra édesem. 
-Te is édesem. Szia 
Elvettem a könyveket és DVD-ket és készültem kiszállni és egyszercsak megfogja a karom és rámszólt: 
-Nem is kapok egy búcsúcsókot, hogy egész úton emlékezz rám? 
-Ha nagyon akarod, akkor adok. 
Adtam egy csókot és ő is visszaadta. Kiszálltam a kocsiból és elkezdtem rohanni lefele. Nem tudtam, hogy hova rohantam, de csak rohantam. Ez a nap örökké megmarad nekem, emlékezni fogok rá. Annyit tudtam, hogy megérkeztem oda ahol a tegnap mamával voltunk: a fogorvosi rendelőhöz. Elgondoltam, hogy ha mar itt vagyok, akkor elmegyek Robihoz, az uncsimhoz, el kell mesélnem neki is ezt az esetet, meg akarom nézni, hogy mit szól. 
Előveszem a telefont, előbb megnézem, hogy otthon van-e. Fel is vette, és azt mondtam: 
 -Szia, azt akarom kérdezni, hogy otthon vagy-e, mert elmegyek hozzád, mesélni valóm van! 
-Persze, otthon vagyok, gyere! 
Letettem a telefont és elkezdtem futni, hogy minél hamarabb érjek oda. Mértem az időt. 5 perc alatt ott is voltam. Beléptem a kapun. Robi már nagyon várt. Ahogy az ajtón is beléptem elfogott valami, sírnom kellett. Robi nem értett semmit. 
-Mi a baj Emőke? Mi történt? Ki bántott meg? Meséld el! 
 Én nem tudtam mondani semmit, csak sírtam és sírtam. Robi nagyon megijedt, fel akarta hívni anyumat, de én csak inteni tudtam, hogy ne hívja fel. Robi leült és várt, hogy nyugodjak meg. Egyszer csak megszólaltam és azt mondtam: 
-Lefeküdtem Istvánnal! 
Robi felszökött és nagyot kiáltott: 
 -Mi van? Tessék? Jól vagy Emőke? Nem vagy beteg? Meséld el! Hol voltál? 
 -A könyvtár előtt a kocsiban történt! 
-Te hogy mentél bele? Beteg vagy! 
-Feltett egy jó számot és elvette a fejem. 
-És bár védekeztetek? 
-Nem. Eszünkbe se jutott. 
-Emőke te tudod, hogy mit tettél? Otthon megütnek. Gyerek is lehet belőle. Mit fogsz tenni? 
-Jaj, erre nem is gondoltam. De nem tartott sokáig. 
-Az nem számit. Holnap menj el a kórházba és végeztesd el a terhességi tesztet. 
-Jaj Robi, haza se merek menni. Meg akarok halni! 
-Ne bolonkodj! Menj szépen haza! Otthon biztos izgassák magukat, csak a könyvtárba kéreztél el! 
-Jaj úgy félek! Nem szeretném, hogy a helyembe légy! 
-Nem is tudnám én elképzelni. 
-Na jól van, én megyek. Szia. 
-Szia. 
Robi kikísért a kapun és azzal nekivágtam az útnak. Mindvégig azt gondoltam, hogy a mai napom csak egy ÁLOM.
 
                                                                        
2. Rész 
Mint tudjuk tartok hazafele. Egész úton az járt a fejembe, hogy mi lesz velem ha teherbe estem Istvántól. Sok mindent gondoltam: az biztos, hogy kitagadnak otthonról, és halálomig haragba leszek a szüleimmel. Anyum tudja, hogy ki az az István, de egyáltalán nem tetszik neki. Apum nem tud semmiről semmit. Ha ő megtudja, akkor biztos nagy cirkuszt csap és menekülhetek el otthonról. Hogyha nem esnék teherbe, akkor simán menne a dolog, akkor még otthon se mondanám el, hogy mit tettem a könyvtár előtt Istvánnal a kocsiban. Nagyon nehéz dolog ez az életemben. Ez a nap nagy problémát okozott nekem. Azt hiszem fel se kellett volna keljek. 
Ahogy mindig szoktam, most is a könyvtár fele tartott az utam, hogy hátha összetalálkozok Istvánnal. Már ott voltam a Tali (*kávézó neve) előtt, és ahogy előreláttam, senki se volt a kapu előtt. Kezdtem megnyugodni, mert jobb is, hogy ha most nem találkozok vele. A könyvtárhoz értem és belestem az udvarra. Kihaltnak tűnt az udvar, egy árva lélek se mozgott bent. Nem időztem sokat, mentem csak felfele. Kiértem a központra. Megpillantottam az órát. Mikor megláttam, hogy már 17:00 óra el van múlva, akkor nagyon megijedtem, hogy otthon balhé lesz, mert csak kb. 1 órára voltam elkérezve, és az alatt is a könyvtárba. Kb. 12:00-kor indultam el otthonról. Törtem a fejem, hogy most mit is mondjak otthon. De semmi jó történet nem jutott az eszembe. Nem akartam elmondani, hogy lefeküdtem Istvánnal. Elhatároztam, hogy nem megyek haza. Elmegyek mamáékni. Elmesélem neki a történetet, ami velem történt ezen a szép, meleg nyári napon. Ő biztos megért engem, mint mindig, Szedtem a lábam, hogy találjam otthon, mert 19:00 órára szokott menni misére. De ahogy tartok felfele, távol meglátok egy személyt, aki mintha a nevemen szólítana. Én fel se figyeltem rá, azt gondoltam, hogy csak képzelődök. De nem sok idő telik el, megint hallom, de már hangosabban, hogy valaki nevemen szólít: 
 -Emőke, Emőke, Emőke, hol voltál eddig? 
Nagyon megijedtem. Észrevettem, hogy Előd, a tesom, tart lefele biciklivel. Szerintem ment edzésre, de nem tudtam elképzelni, hogy miért errefele jött. Úgy akartam tenni, mintha semmit se hallottam volna, csak mentem az útszélen. Egyszercsak a biciklivel elejémbe húz, egy lépest se tudtam menni előre. 
 - Emőke, Emőke, Emőke hol voltál ilyen sokáig? 
-Előd, kérlek, hagyjál, nincs jó kedvem! 
-Mi történt veled? Mi a baj? 
-Nem tudom elmondani, menj, siess edzésre, mert a végen még elkésel! 
-Nem edzésre megyek, megyek az egyik osztálytársamhoz, fog adni valami jó játékot, azt hozom el. 
-Jó menjél, otthon mond meg, hogy jól vagyok, ne izgassák magukat. 
-Most te hova mész? 
-Megyek át mamához, ő mondta, hogy menjek át, valamit kell segítsek neki. 
-Rendben, megmondom! 
-Köszi szépen Előd, tudtam, hogy számíthatok rád. 
Adtam Elődnek két nagy puszit és azzal mentem is tovább. Már ott voltam a keresztfánál. Nem gondolkodtam sokat, siettem mamához. Mindjárt ott vagyok a házuk előtt, amikor szembetalálkozok Szabó Tibivel. 
-Ez hiányzott nekem is az életemből-gondoltam magamban. 
Úgy akartam tenni mintha telefonálnék, de nem sikerült, le kellett álljak vele dumálni. 
 -Szia Emőke, mi járatban vagy errefelé? Hogy vagy? Micsinálsz? 
-Szia, sietek mamához, kell segítsek neki valamit. Nagyon fontos, úgyhogy most kell, hagyjalak, majd beszélgetünk máskor. 
-Jó hamar leráztál, de jól van, menjél! 
Így van, hamar leráztam Tibit, de nagyon is jól tettem, nem volt kedvem beszélgetni vele, elég volt az, ami ma történt. Beléptem az ajtón. Mama meglepődött, hogy nem is szóltam neki semmit és ott vagyok. Egy kicsit rossz bőrben voltam. Ezt észre is vette és megkérdezte: 
-Mi a baj veled? Látom, hogy nem vagy jól. 
-Igen mama, nem vagyok jól, de nem tudom, hogy is mondjam el. 
-Mond el úgy, ahogy tudod, meghallgatlak és segítek, hogyha tudok. 
-Jó mama, tudom, hogy számíthatok rád. Úgy történt mama, hogy mentem a könyvtárba, hogy vigyem vissza a könyveket, és mikor kijöttem akkor........... 
-Találkoztál Istvánnal!-vágta rá mama 
-Igen mama, így történt, de ez nem egy akármilyen találkozás volt, örökre megmarad ez nekem! Örökké emlékezni fogok rá! 
-Micsináltatok? Remélem nem követtél el valami hülyeséget! 
-Mama, mama, de elkövettem! 
-Mit ugyanbiza? 
-Lefeküdtem vele! 
-Felmentél a lakására? 
-Nem, hanem a kocsijában. Ahogy jöttem ki a könyvtárból, odahívott és mondta, hogy üljek be a kocsiba és nem eresztett ki. Majd feltett egy szerelmes számot, ami elvette az eszem és megtörtént a dolog. Segíts mama! Hogy mondjam el otthon, mit fognak szólni? Ki fognak tiltani otthonról! 
-Jaj Emőke, te Emőke, elszúrtad az egész életed, kitudja, hogy meg gyereked is születik. 
-Robi is ezt mondta, hogy minden esély megvan rá. 
-Én holnap elmegyek veled a kórházba,és amit csak tudok mindent megteszek,hogy ne kerülj bajba! 
-Köszönöm szépen mama.

Mamának adtam három nagy puszit és azzal kimentem az ajtón. Megyek haza. El is gondoltam, hogy otthon, ha kérdezni fogjak, hogy hol voltam akkor bevetek egy nagy hazugságot, igaz nem a nagy erősségem az, hogy hazudjak, de ebben az esetben nagyon muszáj, hogy még otthon maradhassak. Majd vasárnap elmegyek a templomba és mindent meggyónok szóról szóra. Este is el fogom mondani az egész rózsafűzért, hogy minden jól sikerüljön. Ahogy a gondolataimat befejeztem, már bent is voltam a kapun.

Értékeld Baramisati plakátját!
Összes válasz: 62

                                                       3. Rész
19:00 óra volt, amikor hazaérkeztem. Az udvaron nem volt senki. Csend volt. A kocsi kint volt az udvaron, biztosra mentem, hogy bent vannak a házban. Elődnek a biciklije nem volt otthon, akkor az otthoniaknak nem tudhatták, hogy hol voltam eddig. Nagy lélegzetet vettem és beléptem az ajtón. A konyhában nem volt egy árva lélek se. Mind a ketten, vagyis anya és apa bent voltak a szobában, onnan jött ki valami zaj. Húztam le a cipőmet és akkor nagy mérgesen ront ki apuka: 
-Emőke, az égszerelmire, hol voltál? Látod, hogy mennyi az idő? Tudod, hogy mikor mentél el itthonról? Jól vagy? 
-Apuka, szépen kérlek, ne kiabálj! Mindent elmondok szóról szóra, hallgass meg! Ülj le az asztal mellé! 
Apuka szót fogadott nekem, leült az asztal mellé, az aragázkályha felől. Én a sarokban foglaltam helyet, biztonságban éreztem ott magam, és elkezdtem mesélni: 
-Ahogy mondtam a könyvtárba mentem. Az út közben, hogy ne unatkozzak, felhívtam Robit. Megkérdeztem, hogy mit csinál, azt mondta,hogy unatkozik, én is elmondtam,hogy hova tartok. Erre azt mondta, hogy ha már ott vagyok a könyvtárnál, akkor nézzek le hozza, hogy beszélgessünk egy kicsit. Így is tettem. Azért húzódott ki így az idő. 
-Jó értlek én, ba*meg, de nincs annyi időd, hogy telefont ragadj és felhívj minket, hogy ne aggódjunk? 
-Ki is ment a fejemből apuka. És ez nem volt elég, hogy Robihoz mentem. Mikor készültem eljönni tőle, akkor szólt a telefon. Mama hívott, hogy menjek át, mert kell segítsek neki valamit. Siettem. Útközben, ott a rendőrség előtt találkoztam Előddel, és mondtam neki, hogy ha haza ér mondja meg, hogy hova megyek. De ahogy látom, ő még nem érkezett haza. 
-Jól van Emőke, most az egyszer elnézem ezt a félrelepésedet, hogy nem szóltál nekünk, hogy hova mész, de a következő ilyen alkalomkor valami büntetés vár rád. 
-Jó apuka, megígérem, hogy nem lesz több ilyen eset. 
-Ba*meg, Előd is hol időzik ilyen sokáig? Ő miatta is kezdjek aggódni. 
 Apuka magamra hagyott és belegondoltam, hogy jól átvertem, és ha megtudja az igazságot, akkor nekem vége. Előd sincs itthon. Belegondoltam, hogy ő vele is megtörtént pont egy ilyen eset és azért időzik ennyit. De nem telt el 5 perc, már itthon is volt. Apuka őt is elővette. Ő azt mondta, hogy eljátszódtak az időt Csabikával és megmutatta, hogy milyen játékot hozott. Ahogy látom Előd nem hazudott, ő még nem is mer ilyen dolgot tenni, hisz még csak 11 éves, ő nem kerül bajba, de én... 
 Már este 8:00-at üt az óra. Vacsoraidő van. Anyuka is kijött a szobából, neki kezd vacsorát készíteni. A vacsora sült krumpli és savanyútej volt. Imádom ezt az ételt, és máskülönben is nagyon megéheztem. A vacsoraidő alatt apuka figyelmeztetett minket, hogy ne hamarkodjuk el az életet, élvezzük, hogy gyerekek vagyunk. Ekkor nekem a krumpli megakadt a torkomon és elkezdtem köhögni. Mindenki nagyon megijedt, hogy mi történt velem. Néhány percig tartott a köhögési rohamom. Apuka veregette a hátam és egyszer csak elállt. Folytattuk az evészetet, és apuka folytatta a süket dumáját arról, hogy ne vágjunk bele hamar a felnőtt életbe. Én ezt már nem bírtam tovább hallgatni és megszólaltam: 
-Apuka fejezd be ezeket, a szövegeket, még kicsik vagyunk, nem teszünk semmi ehhez hasonló dolgot. Vigyázunk magunkra. 
-Én ezt nagyon jól tudom, de azért nem árt figyelmeztetni a mai fiatalságot, hogy nehogy elfelejtse.

Én ezt nem bírtam tovább hallgatni és felálltam az asztal mellől és berohantam a fürdőbe. Még most is azt gondoltam, hogy a mai eset a kocsiban csak mind álom volt. Ez majd kiderül holnap a kórházban, gondoltam magamban.

Értékeld Bernike plakátját!
Összes válasz: 57

                                                              4. Rész 
Teltek múltak a percek, még mindig bent voltam a fürdőben. Ültem a WC-n, de nem kellett semmi dolgom elvégeznem. El voltam egymagamban, nagyon el voltam keseredve, nagyon féltem a holnapi naptól. Már kint nagyon vártak, hogy menjek ki. Apuka megszólal: 
-Hallod-e te Eleonóra, Emőke nagyon furcsán viselkedik. Nincs valami baja? 
-Nem lehet tudni. Máskor is viselkedik így evés közben és meg a WC-re is elrohan. 
-Jó, jó, de még az én beszédemben is leállított, amit meséltem nekik, hogy ne siessék el az életet. Vajon nem esett teherbe? 
-Zsolt, te Zsolt, milyen hülyeségeket hordasz itt össze? Emőke egy ügyes, rendes leányka, és olyan óvatos, nem tenne ilyet. 
 -Reméljük a legjobbakat, de már be kell szóljak a fürdőbe, túl sokat időzik odabent. 
-Emőke mit csinálsz olyan sokáig? 
-Ülök a WC-n, megy a gyomrom. 
 A mai nap annyit hazudtam, hogy már fáj a fejem is. Ha a holnapi napot túlélem, akkor vasárnap két órát ülök a templomban, gondoltam magamban. Egyszer csak nagy óvatosan kilépek a fürdőből. Megyek és iszok egy pohár vizet. Anyuka szólt: 
-Ki lesz az első személy, aki megy fürödni? 
-Én leszek!-válaszoltam 
-Akkor menj be, mosd ki a kádat és fürödj meg, de az egész vizet ne használd el! 
-Jól van anyuka. 
Így is tettem. Bementem a fürdőbe, kimostam a kádat, vizet eresztettem, előszedtem a ruháim. A víz kifolyt és elkezdtem vetkőzni. Ahogy a pólót és a nadrágot levettem, az a pillanat rebbent fel bennem, hogy a kocsiban voltam és vettem le magamról a ruhát. Egyet nagyot sikítottam. Nem akartam arra gondolni, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a pillanatot. Apuka beszólt: 
-Emőke mi a baj? Miért sikítottal? 
-Jaj semmi, csak megcsúszott a lábam a kád szélén!-hazudtam én.

Mindvégig, míg fürödtem azon voltam, hogy valaki figyel engem. Nagyon siettem a fürdéssel. 5 perc alatt kész is voltam. Ki is jöttem a fürdőből. A következő személy, aki ment fürödni az Előd volt. Én megszárítottam a hajam. Utána bekapcsoltam a gépet. Tudtam, hogy Robi nincs otthon, mert 6 órakor elment sátorozni a Gyilkos-tóhoz. Azért léptem fel, hogy nézzem meg, hogy István fent van-e. Nagyon lassú volt a nett. Nagy nehezen beléptem a Messengerbe, és latom, hogy István fent van. Gondolkodtam, hogy írjak-e neki vagy csak küldjek körüzit. Azt határoztam el, hogy körüzit küldök:"Nagyon szomorú vagyok, várom, hogy valaki vigasztaljon meg!" Ez volt a körüzi, de mi történt ez után, az majd kiderül.

Értékeld Szebeni Zoltán plakátját!
Összes válasz: 52

                                                        5. Rész 
Megnyomtam az ENTER gombot. Az üzenet el lett küldve. Nagyon izgattam magam. Addig felleptem hi5-re, hogy nézzem meg, hogy valami új hír van-e ott, de nem volt semmi. Visszamentem a Messengerre, de még most sem írt. Azt gondoltam, hogy nincs gépnél. Rá néhány percre lelépett és majd újra fel, és kiírt egy státuszt:"Nagyon jó volt ma a Háromtestőrben!"(kávézó neve) Láttam, hogy gépnél van. Elhatároztam, hogy küldök még egy körüzit:"Írjatok nekem is!" Vártam néhány percet, de nem írt. Ezt nem tudtam elhinni. Felmérgelődtem és mérgemben kikapcsoltam a gépet. Még egyszer bementem a fürdőbe. Elvégeztem a dolgom, és azzal feküdtem le. Elég álmos voltam, gyorsan elaludtam. Nagyon mélyen aludtam, de rémálmaim voltak. Istvánnal álmodtam. Azt álmodtam, hogy megerőszakolt és én csak sikítottam. Alig vártam, hogy reggel legyen. Valahogy reggel lett. Gyorsan felpattantam az ágyból és anyukához mentem és azt mondtam neki: 
-Át kell menjek mamához, ő mondta, hogy menjek át. 
-Akkor vigyed Elődöt is, hogy egyedül ne üljön itthon. 
-És őt is vigyük a városba? 
-Miért mentek a városba? 
-Mamával el kell menjek a városba, pontosabban a kórházba, valami kötelező vizsgálatot kell elvégezzen. 
-Jó értem, akkor valamivel foglaljátok el, de ne hagyjad itthon. 
Anyuka elment munkába, apuka is. Úgy 9:00 óra fele átmentünk mamához. Mama már várt, fel volt öltözve és már indultunk is. Előddel, hogy mi történt az a következő részben kiderül.
 
                                                              
6. Rész 
 10:00 óra van. Nemsokára már a kórházban vagyunk. Előd otthon maradt tatával, mert tata kapott a szomszédból valami lovas könyveket és azokat nézegettek. Szerencsére. Mamával beérkeztünk a kórházba. Nagyon rosszul éreztem magam. Hányingerem lett. Mama nagyon megijedt. A büféből mama vett egy ásványvizet, megittam, és már jobban éreztem magam. Mama bejelentett az orvoshoz. 15 perc múlva kerülök én sorra. Mamával beszélgettünk. Hamar elrepült az idő. Izgatott voltam. Bele voltunk melegedve a beszélgetésbe. Egyszer csak megszólalt az orvos: 
-Szász Emőke, kérem, jöjjön be, maga van soron. 
-Menj be, addig én megvárlak kint-mondta mama 
Nagy izgatottan bementem. Az orvos megnyugtatott, hogy nincs amitől féljek, nem fog fájni. Bent voltam a teremben, mind csak rossz dolgok jártak a fejemben miközben vizsgált. Pár perc múlva kijelentett az orvos: 
-Emőke, Emőke, te nem estél teherbe! Nagyon jól csináltátok a dolgot, hogy nem lett baba. 
-Nem lett baba? Jeee! Jeeee! Úgy örülök doktor úr, ki sem tudom mondani. 
-El is hiszem, hogy örvendesz, még fiatal vagy ahhoz, hogy gyereket vállaljál. 
-Nagyon köszönöm doktor úr. Viszontlátásra. 
-Viszlát. 
Kimentem a folyosóra, mama már nagyon várta, hogy jöjjek ki. 
-Mama képzeld el, nem lesz gyerekem! 
-Tényleg? De jó, örülök! 
-Jaj mama, menjünk innen el, nem szeretem ezt a helyet! 
Elmentünk még a városba sétálni. Betértünk egy fagyizóba, mama vett két gombóc fagyit. Lassan mentünk hazafele. Az úton elbeszélgettük az időt. Ahogy beléptünk az ajtón és lássuk, hogy Előd és tata még mindig a lovas könyvet nézték. Jól eltöltötték az időt. Mama ebédet melegített, megebédeltünk és azzal mentünk is haza. Nagyon boldog voltam.
 
                                                            
7. Rész 

 Siettünk haza. Mikor a kapuba voltunk akkor állt be anyuka is a kocsival az udvarra. Bementünk a házba. Anyuka ebédet melegített. Egyedül ő evett, mert mi nem voltunk éhesek. Előd bement a szobába játszani. Én bekapcsoltam a számítógépet és egyet netteztem. Olyan boldog voltam és megfogadtam, amit a tegnap ígértem, vasárnap két órát töltök a templomban. Egyszer csak egy ismeretlen személy tért be hozzánk. Nő volt. Engem keresett. Nagyon elcsodálkoztam az egész dolgon. Anyuka ismerte ezt a személyt valahonnan, de nem is ez a lényeg. Hogy miért keresett ez a személy engem, az hamarosan kiderül. Tippeljetek és találjátok ki!

Értekeld Kindert és Klaudiát!
Összes válasz: 57

 

 


:)
Photobucket
Óra
Napi vicc
A nap vicce
Valutavalto

valuta
statisztika